Az aggodalmaskodásról

 

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja."
Máté 6,25-34

Ezeket a szavakat Jézus mondotta el egykor a hegyen. Sokezer főnyi sokaság vette körül. Jézus tudta, hogy ennek a seregnek és minden korok minden emberének életét mennyire megerőtleníti a mindennapi élet ezernyi gondja, ezért arra buzdít, hogy vessük ki szívünkből a felesleges aggodalmaskodást, amely megbénít, és boldogtalanná tesz. Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől..."  Ezt a kijelentést Jézus tette, aki ismerte a holnapot és teljesen ismerte az Istent, mert egy volt vele. Csüggedező, aggodalmaskodó emberek előtt mondta el e szavakat, akiknek arcán barázdát szántott a gond, akik szorongással néztek a jövőbe: lesz-e kenyér, jut-e öltözetre holnap? Most itt zendül meg áldott szava. Nem mondhatod: nem tartozik reám. Nem felelheted azt, hogy könnyű nyugalmát megőrizni másnak, de mit csináljak én szorongatott helyzetemben ilyen félelmetesen bizonytalan holnap közeledtével. Minél inkább elárulod, hogy tele vagy aggodalmaskodással, annál bizonyosabb, hogy Jézus éppen hozzád intézi szavait. "Azt mondom néktek..." - így kezdi. Éppen nekem és neked, akik amiatt aggodalmaskodunk, hogy hogyan kerül elő mindaz, amire szükségünk van testi életünk fenntartására és védelmére.
                                                                                                                                                                                                                                                    Milyen egyszerű Jézus felelete, amivel ezt a kérdést megoldja. Honnan vesszük a test javait? Ugyanonnan, ahonnan magát a testi életet is kaptuk. Hiszen mindaz, amit aggodalmaskodva várunk a holnaptól, csak csekély ráadás ahhoz képest, ami máris birtokunkban van. Mennyivel több az élet, mint az eledel, amivel az élet fenntartható. Mennyivel több a test ezernyi titokzatos csodájával, amivel a teremtő bölcsessége felruházta, mint az öltözet,  amivel ezt a testet betakarjuk. Nem véletlenül vagyunk e világon, Istentől ered létünk. Ő igazgatja sorsunkat, s ha mindeddig megtartotta életünket, ami több mint az eledel, és az öltözet, akkor bizalommal kell néznünk a jövendő felé is, hiszen az sem a vak szeszély játékából születik, hanem a holnap Urának akarata deríti reánk. Csodálatos, hogy a nagy mindenségben mindenütt a Teremtő akaratának való engedelmes hódolást láthatjuk az élő és az élettelen valóságok létében egyaránt, csupán az ember lelke borús és aggodalmas a nagyvilágban. Olyan gondterhes az arcunk, olyan aggodalmaskodó a szívünk, mintha minden mireánk volna bízva, és mindenről nekünk kellene gondoskodni. Nem akarjuk belátni, hogy vannak dolgok, amiken nem áll hatalmunkban változtatni. Vannak erőnket meghaladó korlátok, amelyeket tudomásul kell vennünk. Hányszor hányódunk keserű gondok között olyasmiért, amire csak egyszerűen felkészül lélekkel kellene várnunk, mert úgysem rajtunk fordul meg. Sokkal nagyobb és mélyebb dolog ez, mint a változhatatlanba való beletörődés pogányos bölcsessége: Isten előtt bízva-meghódolás ez. Alázatos beismerése ennek: Tied, Uram, a hatalom, és én tudom, hogy te szeretsz, és neked gondod van reám.

Az aggodalmaskodás legtöbbször felesleges is. Csak magunknak ártunk vele, mert elvon a ma feladataitól és megfoszt a mának örömeitől. Az szokott aggodalmaskodni, aki úgy érzi, hogy egyedül maradt. A magány lever, és elkeseredetté tesz. Mennyi reménytelen árva szív van, akinek az a legnagyobb nyomorúsága, hogy azt hiszi, egyedül maradt, és nincs senki, akivel megoszthatná élete terheit. Csak annak van örökké sötét aggodalma, aki egyedül akarja elhordozni keresztjeit. Aki mindig Isten kezében, az ő közelében érzi magát, az soha nincs egyedül. Megszűnik az aggodalom ott, ahol a lélek megérzi Isten közelségét. Boldog reménységgé lesz minden nyomorúság ott, ahol a szív Istenhez fordul imádsággal, mert megtapasztalja, hogy nincs egyedül. Boldog az a lélek, aki élete sebeit az Úr elé tudja vinni, mert az ilyen szív békességet nyer.

Jézus tudja, hogy a test javaira is szükségünk van, de nem ezek a legszükségesebbek. A hangsúlyt Isten országára és igazságára teszi. Ez az élet első értéke, amelyet mindenekelőtt keresnünk kell. Drága ígérete, hogy aki először Isten országát keresi, annak az élet többi szükségletei is mind megadatnak. A mi életünknek nagy hibája, hogy nem tudjuk az élet javainak helyes sorrendjét. Küszködünk, futunk, fáradozunk sok mindenért, s az eredmény: boldogtalanság, gond, aggodalom. Jézus azt mondja: ha félreteszed életed sokféle célját, s ezer helyett csak egy gondod lesz, hogy Isten országát elnyerjed, akkor életed többi kérdései is mind megoldódnak. Így lehet megszabadulni az aggodalmaskodás bénító terhétől, hiszen akinek Isten az Ura, mitől félhet? Boldog tapasztalásom lesz, hogy Ő gondomat viseli. Megadja az erőt naponkénti terhek elhordozására, csak ne múljon el egyetlen nap sem, hogy ne kérnénk az Ő segedelmét. Minden nap újra, meg újra tegyük le életünket Isten kezébe. Minden napnak megvan a maga baja. Ne pazarold erődet még ránk se virradt bajokkal viaskodva, hanem Istenben bízó lélekkel végezd a ma kötelességeit. A holnap Isten kezében van, azért ne félelemmel, hanem reménykedéssel nézz előre.

 

            vissza