Az Isten szerinti szeretet

 

Mindannyian találkoztunk már a szeretet szóval, a szeretet kifejezéssel. A férj szereti a feleségét, a feleség szereti a férjét, a szülők szeretik a gyermekeiket, a gyermekek a szüleiket és egymást, egy vezető beosztású személy szereti valamelyik beosztottját, a diák szereti kedvenc tanárát, a barát a barátját és sorolhatnánk. A hétköznapi életben a szeretet kifejezője lehet egy simogatás, egy mosoly, egy elismerő szó, egy puszi, esetleg egy csokor virág, valamilyen ajándék, vagy sok minden egyéb. A szóban forgó szeretet általában kölcsönös, pozitív kapcsolatokban jelentkezik. Aki kedvel minket, azt mi is kedveljük, aki szeret minket azt mi is szeretjük, viszonozzuk szeretetét. Úgy tűnik e területen harmonikus a rend, nincs igazán miről beszélni. Pedig ez nem így van. Lapozzuk fel a Biblia Új testamentom (Újszövetség) könyvei közül Máté evangéliumát, keressük ki az 5. rész, 44. versét (Mt 5, 44) és olvassuk el!

„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”

Az Úr Jézus Krisztus földön tartózkodása idején, nagy sokaság előtt, egy hegyen mondta ezeket. Elképzelhetjük milyen hatással lehettek ezek a gondolatok a jelen lévő hallgatóságra. Gondoljunk csak bele, ha ma neked mondják, hogy szeresd ellenségedet, imádkozzál érte, örvendeztesd meg ajándékkal, adj neki puszit, te is ugyancsak meglepődnél, szerintem még néhány keresetlen szóval kifejezésre is juttatnád az ezzel kapcsolatos véleményedet. Látod, milyen keveset változott a világ az elmúlt kétezer év alatt! Az ember körüli díszletek (életkörülmények) hatalmasat változtak, de maga az ember alig változott, ugyanaz maradt. Ugyanarra a gondolatra, ma is ugyanúgy reagál. Hát hogy képzeled te azt, hogy én szeressem az ellenségemet, hogy tegyek vele jót, hogy imádkozzam érte?

Pedig ha ezt nem tudod megtenni, akkor nincs benned szeretet. Isten szerint. Mint ahogy a hegyen, Jézus szavait hallgató emberekben sem volt. Éppen erre akart Jézus rámutatni. Emberek, nincs bennetek szeretet! Márpedig Isten országának alappillére a szeretet. Ha nincs bennetek szeretet, gonoszak vagytok, romlottak a sok bűntől, méltatlanok arra, hogy Isten beengedjen az Ő országába. Az a szeretet, amit ti egymás között annak neveztek, az nem szeretet. Hallod? Az a szeretet, amit az ember, társas kapcsolataiban gyakorol, az a szeretetnek csak egy halvány utánzata, semmi köze az igazi, Isten szerinti és az Isten által az emberektől elvárt szeretethez.

Ki kell mondanunk, hogy a Biblia szerint a szeretet, nem emberi tulajdonság. A szeretet Isten tulajdonsága. Az ember nem tud szeretni, születésekor ezt a tulajdonságot nem hozza magával a génjeiben, ez nem örökölhető, mint bizonyos képességek, adottságok. Figyeld csak meg az óvodások viselkedését! Gondolkodás nélkül elveszik egymástól a játékot. S ha a másik vissza akarja venni, jön a „megtorlás”, a hajhúzogatás, erőfölénytől függően a belecsípés, fellökés, ütés. A közbeavatkozó óvónéni „tessék egymást szeretni” vezényszóval szétválasztja őket, puszit kell adniuk egymásnak, és elhangzik az „elő ne forduljon többet” intelem is. És az ilyen atrocitás talán nem fordul elő többé, mondjuk tíz-húsz év múlva sem? Neveléssel, fegyelmezéssel, netán közösség által, megtanítható, belenevelhető az emberbe a szeretet? Nem. Ismét ki kell hangsúlyozni, hogy a szeretet Isten tulajdonsága.

Nyilván ahogy léteznek hangos beszédű emberek, úgy léteznek halk beszédűek is, lobbanékony hajlamúak és szelídebb vérmérsékletűek, némelyek lehetnek mások iránt megértőbbek, finomabb lelki világúak, érzelem gazdagabbak. Ez utóbbiakban, úgy tűnhet, több a szeretet. Pedig a simulékony modor is csak, ügyes leplezése a szeretetlenségnek. Képmutatás, megjátszás, hamisság, csalás, érdekből való kedveskedés.

Még az anyáknapi üdvözlő sms is az, a valentinnapi, a karácsonyi, névnapi, születésnapi, pedagógusnapi, vagy a ballagásra, házassági évfordulóra átadott ajándékok is egy meghamisított szeretet tárgyiasult formái. Hidd el, gyakran még a temetésre szánt virágcsokor és koszorú is csak azért akkora, amekkora, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Életünk során sok tapasztalatot szereztünk a „szeretetből” való ajándékozás területéről.

Egy fiatal fiú és leány érdeklődik egymástól. Szeretsz? Szeretlek. És te? Én is téged. Ezek után, jobban megbíznak egymásban. De valóban szeretik egymást?  Szinte félelmetes.

Az Úr Jézus Krisztus, nagyon jól ismerte hallgatósága szívbéli állapotát. Azért is tette ilyen magasra az elvárásokat, hogy gondolkodásra bírja az embereket. Sőt még emelt is a mércén:

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5, 48)

János evangéliumában, így szól Jézus Nikodémushoz: (Jn 3, 3 és 6-7)

„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem látja az Isten országát….A mi testtől született, test az, és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

Ha nincs bennünk az Isteni elvárás szerinti szeretet, nem láthatjuk meg az Isten országát, nem mehetünk be, nem kellünk, tehát nem üdvözülünk, nem nyerhetjük el az örök életet. Pál apostol (többek között) így ír a szeretetnélküliségről: (1 Kor 13, 2)

„És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”

„Szükség néktek újonnan születnetek.” Újonnan kell születnünk! Hinnünk kell Isten kijelentéseiben, és el kell fogadnunk az Úr Jézust megváltónknak. Meg kell vallanunk Neki a bűneinket, bocsánatot kell kérni Tőle, hisz miattunk adta az életét, megfizetett bűneinkért, és meg kell keresztelkedünk, hogy immáron bűn nélküliként, újjászülethessünk. Mert Isten hajlandó újjászülni bennünket! Hitbeli megtérésünkre pedig megkapjuk a Szentlélek ajándékát, és ha odaadóan, krisztusi lelkületűek maradunk, mint jó gyümölcsfa, teremni kezdjük a Lélek gyümölcseit. A Lélek gyümölcsei közt pedig az első: a szeretet. (Gal 5, 22)

Tehát az újjászületés után, Isten szeretete árad a szívedbe, és az, a lelked, jellemed, személyiséged részévé válik. Az újjászületéssel az Isteni szeretet birtokosa lettél, kegyelemből. Mert hittél Istennek, elfogadtad Fia beszédeit, és az Ő, értünk hozott áldozatát. Íme már tudsz szeretni, Isten szerinti, igaz szeretettel.

A Bibliában az (Isten szerinti) igaz szeretetről Pál apostol ad leírást. (1 Kor 13, 4-8)

„A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”

Ebből a szeretetből ad neked Isten, amikor igazzá nyilvánít, újjászül téged. Tudja, hogy a te szereteted csak értéktelen utánzat volt, javíthatatlan kacat, semmire sem alkalmas hiábavalóság. Nem is akarta annak hiányosságait kipótolgatni, kitörölte az egészet belőled úgy, ahogy volt, és adott az Ő szeretetéből neked. Ezzel sáfárkodj, ezzel gyakorolj irgalmat, ezzel tanúsíts mások iránt megértést, ezzel a szeretettel közeledj embertársaid felé, ezt add tovább, ezzel légy tökéletes! Ezzel a szeretettel akarj másokat megmenteni, mert ezzel a szeretettel tudsz csak másokat megmenteni, a kárhozattól.

Ezzel a szeretettel leszel képes megsajnálni például, a bűnös, gonosz embert is. Amikor mélyebben tanulmányozod a Bibliát, rádöbbensz majd, milyen iszonyat vár azokra, akik nem mehetnek be a Mennyek Országába. Mert nem vették komolyan Istent, csak nevettek azokon a dolgokon, amiket mások elfogadtak, gyakorlatilag visszautasították a kegyelmet, egyben szembeszálltak Alkotójukkal, feltartóztatták az igazságot. Ezekre az örök szenvedés vár, oda kerülnek, ahová a nyílt lázadást szító Sátán és bukott angyalai, démonai. Mert az Istenből gúnyt űző, Istent káromló, fellázadt, szeretet nélküli, gonosz emberek, Isten nézőpontjából azonosak a Sátánnal és szövetségeseivel, tehát azonos büntetést érdemelnek, különben csorbul az Isteni igazság. Ha benned valódi szeretet van, akkor megesik a szíved ezeken a megtévedt, gonosz embertársaidon, megszánod őket, nem rovod fel nekik a rosszat, reméled, hogy megváltoznak majd, imádkozol értük, megpróbálod jóra bírni őket, hirdeted nekik az evangéliumot. Az evangélium: örömhír, ami azt jelenti, hogy a bűnös ember is üdvözülhet, mert Isten megbocsátó Isten, mert „…Isten: szeretet.” (1 Jn 4, 8) S amennyiben te ennek a szeretetnek a részese vagy, már mindenben eleget tudsz tenni azoknak az elvárásoknak, amelyeket Jézus mondott  annak idején a hegyen, s amelyek megcselekvését, a megtérés nélküli ember, lehetetlennek tartotta ott és akkor, és tartja ma is.

Sokszor nem érezzük Isten szeretetét. Talán több gazdagságot, nagyobb jólétet várnánk Tőle, több babusgatást. Azt is várnánk, hogy ne bántsák egymást az emberek, ne legyenek háborúk. Ha Isten olyan hatalmas és Ő a szeretet Istene, miért engedi meg ezeket? Testvérünk, ezeket a háborúkat nem Isten szítja, ezek a gonosz emberek torzsalkodásai, a Sátán és démonai közreműködésével, a hatalomért, a pénzért. Éppen abból eredően, hogy semmibe veszik Isten jóságát, szeretetét, hatalmát. Ne félj, Isten igazságos, mindenért számot kell majd adni, egyetlen vétek sem marad büntetlenül. És ne vond kérdőre Istent, hogy a hétköznapok gondjaiban-bajaiban miért nincs mindig melletted? Volt ma mit enned, tested befedésére volt mit felvenned ma is, van hová lehajtanod a fejedet? Ettől többet Ő sohasem ígért neked. Az e világban töltött életed, csupán egy leheletnyi. Az édeni bűnbeesés óta csak arra szolgál és arra elegendő, hogy eldönthesd, hol töltöd az életedet, az örökkévalóságban. Isten országában, vagy az örök kárhozat helyén? Ezért fáradozz, mert az egész földi életednek ez a legfőbb kérdése. Ezen a ponton kutasd és vizsgáld meg Isten szeretetét, jóságát, együttérzését!

Vedd észre, hogy ezen a szinten mit tett Isten, hogy megmenekülhess, hogy örökre boldog légy? Vedd észre, hogyan szereti, és a kezdetektől fogva, hogyan, mi módon szerette Isten a világot? A választ az Úr Jézus Krisztustól, magától az Isten Fiától kapod meg, a János evangéliuma 3. rész, 16. verséből.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Íme ez az Isteni szeretet! Isten, helyettesítő áldozatként a kereszthalálra adta saját, szeretett és egyetlen Fiát, hogy a világ üdvözölhessen általa. Isten szeretete mindenek feletti volt, de az Úr Jézus Krisztus is megmutatta szeretetét az anyagi világ és a szellemvilág felé, testté lett és elhordozta ezt az önkéntes halált. Mert Isten volt Ő is, így példát adott Ő is, az Isteni szeretetből. Mi valamennyien ennek a szeretetnek részesei lehetünk, vagy vagyunk, ugyanez a szeretet loboghat, vagy lobog már bennünk is. Ragadjuk meg ezt a szeretetet, vagy engedjünk nagyobb teret ennek, a már bennünk lévő szeretetnek! Ingyen kaptuk, ingyen adjuk. Szeressük egymást, ne csak szóval, és bocsássunk meg, küzdjünk meg másokért is, imádkozzunk az elesettekért, adjunk kenyeret az éhezőnek, itassuk meg a szomjazót, látogassuk meg az árvát, a beteget és az özvegyet, örüljünk az örülővel, sírjunk együtt a sírókkal, vigasztaljuk meg az erre rászorultakat! Segítsünk másokon, ahol csak lehet! Ne mindig csak a magunk gondjai, bajai körül forgolódjunk!

Ha már megtértél, újjászülettél, kérd Megváltó Urunkat, az Úr Jézus Krisztust, mutassa meg neked azt a területet, ahol valóban segíteni tudsz, ahol leginkább gyakorolhatod a benned lévő, Isten szerinti szeretet! Ha pedig még nem tértél meg, törekedj erre, hogy mielőbb Isten szeretete költözhessen a szívedbe!