A nyugtalanság okai

 

 

A Föld telve van nyugtalansággal. A biztonság minden területen megingott. Nem biztos a megélhetés, emiatt sok a háborúság a családokban, a munkahelyeken. Az emberek aggódnak a holnap felöl. Félnek a jövőtől, nem tudják, mi vár rájuk a halál után. Félnek a mától, mert a bűnözés, a gonoszság megsokasodott.

 

A nyugtalanság legfőbb oka a bűn, mert emiatt elszakadtak az emberek Istentől. Csak az Istennél van nyugalom egyedül! Aki eltávolodott, messze él Istentől, annak életében mindennapos lesz a nyugtalanság.

 

Biztosan tapasztaltuk mindannyian, milyen édes nyugalom van az Istennél! Történhet bármi, kaphatunk akármilyen rossz híreket, bármilyen veszteség érhet, ha az Úr közelében élünk, akkor nyugalmunkat meg nem ingathatja semmi. De ha bűnt követünk el, rosszat tettünk vagy gondoltunk, abban a pillanatban a lelkiismeret által nyugtalanság támadt bennünk. A bűn éket vert közénk és Isten közé. Mindjárt megingott lelki egyensúlyunk és éreztük azt, hogy bűnünket Istennel és emberekkel rendeznünk kell, hogy szívünkben helyreálljon a nyugalom. Azonban ha rendeztük dolgainkat az Úr előtt, akkor újra betöltött az Ő békessége.

 

Ez örök körforgás a hívő emberek életében, mert e bűnös Földön élünk, a bűnnek testében vagyunk, így időről-időre meg kell tisztulnunk. Nagyon fontos, hogy ha nyugtalanságot észlelünk magunkban, mindjárt az Úrhoz fussunk vele. Magunknak okozunk fájdalmat, rossz napokat, heteket, ha nem rendezzük dolgainkat az Úrral. Hiába próbálunk valami másban felüdülni, hiába pihenünk többet, keresünk szórakozást, kikapcsolódást, mindez nem visz közelebb Istenhez. Pedig igazi békességet csak Őbenne találhatunk! Tartós és maradandó nyugalom csak a tiszta szívben lakozik.

 

Ha valami nincs rendben, ezt sokszor a nyugtalanság jelzi. Ilyenkor jó megállni, és megvizsgálni életünket. Lehet, hogy énünk felülkerekedett, a büszkeség megkeményítette szívünket, és már nem halljuk Jézus halk, szelíd hangját. Meg kell tanulnunk Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű volt, akkor nyugalmat találunk lelkünknek.

Akkor is nyugtalanná válik az ember, ha rossz úton van. Ha nem Isten Igéje szerint élünk, akkor bűnt cselekszünk, és jelentkezik a nyugtalanság. Vigyázni kell az útra! Jó, ha teszünk útjelző táblákat, hogy el ne tévedjünk. Ha eltérünk az Igétől, akkor szinte észrevétlenül eltávolodunk az Úrtól is, és lelkünk nyugtalanná válik. Akkor lesz újra békességünk, ha megtérünk, visszaállunk a keskeny útra. Sokszor olyan messzire megy az ember, hogy már kérdezősködnie kell a régi ösvény felöl. De milyen jó, ha megteszi, mert akkor visszatalál a Golgotához, és megnyugszik Istenben az ő lelke.

 

Megfogalmazódik az emberben, hogy jó volna a bűntől szabadulni, de mégsem tesz ezért semmit. Minél tovább tart ez az állapot, annál messzebb kerül Istentől. Így nem tud az Úr szabadítani, mert mi csak félig-meddig akarjuk. Nekünk akarnunk kell az Ő közelségébe jutni bármi áron! Kiáltsunk az Istenhez, és Ő megszabadít! „És akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad lesz!” (Jn 8:36.) Nem csak egy időre, hanem teljesen! De akarni kell elhagyni a bűnt, akarni kell megszabadulni tőle! „Mert nem oly rövid az Ő keze, hogy meg ne szabadíthatna, nem oly süket az Ő füle, hogy meg ne hallgathatna! Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istentől, és a ti bűneitek fedezték el arcát előletek, hogy meg nem hallgatott!” (Ésa.59:1-2.) De ha megalázkodott, megtérő szívvel leborulunk Istenünk előtt, akkor máris jön a szabadulás, mert Ő várja, hogy cselekedhessen a mi javunkra!

 

Jónás ott van a háborgó tengeren. Letért a jó útról, nem arra ment, amerre őt Isten küldte, hanem az ellenkező irányba. Ő tudja, mondja is a hajósoknak, hogy ez a nagy vihar őmiatta van. Nyugtalanság uralkodik a lelkeken Jónás miatt. És amikor bedobták őt a tengerbe, ahogy Jónás tanácsolta, valóban megszűnt a vihar. Ha utunk Isten akaratával ellentétes, az csak bajt hoz ránk!

 

Pál apostolt viszik Rómába, hogy majd ott a császár elé álljon. Ő intette a hajósokat, hogy ne keljenek útra a tengeren, mert már közeledett a tél beállta, de nem hallgattak rá. Nagy vihar kerekedett, mely elsüllyedéssel fenyegette a hajót. Már minden szerszám, minden élelmiszer a vízben volt, de a hajó helyzete nem javult. Mindenki nyugtalan volt, enni sem tudtak a félelem miatt. Napok óta hányódtak már a tengeren. Pál apostol volt egyedül nyugodt, mert az ő élete el volt rejtve Jézus Krisztusban.

 

„Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé, az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. Annak okáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott.” (Csel. 27:21-25.)

 

Itt a titka mindennek: „Akié vagyok, akinek szolgálok!” Ha az Úrban vagyunk, akkor a nyugalom ott van a mi szívünkben! Érdekes, hogy Pál ígéretet kapott Istentől: „Ajándékba adom neked mindazokat, akik veled hajóznak.” Jónásnak ezt kellett hallania: „Miattad van ez a nagy baj, ez a nyugtalanság, félelem mirajtunk!” Sok emberrel utazunk egy hajóban. A családban, a közösségben, a munkahelyen. Előfordul az, hogy a nyugtalanság, a békétlenség éppen miattunk van? Vagy bíztatás, reménység, nyugalom árad általunk?

 

„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, az a Mindenható árnyékában nyugszik!” (Zsolt. 91:1.) Ez egy csodálatos ígéret! Aki az Úrban van, azt Isten megvédi minden körülmények között. Pontosan annyi nyugalom van bennünk, amennyire el vagyunk rejtőzve az Úrban! Vannak ugyan harcok és küzdelmek, mert e Föld a bűn hazája, és a nagy küzdelem az Isten és a sátán között az idők végéig tart, de ezek a küzdelmek nem rendítik meg azokat, akik a Krisztusban vannak. Bár a Sátán a kísértések által mindig próbál bennünket a nyugalomból kizökkenteni, de békességünket nem tudja elvenni, ha az Úrban vagyunk. Ezért maradjunk a Felségesnek rejtekében, hogy árnyékában mindig nyugalmunk legyen!


vissza