Isten gyermekeit neveljük
Isten
ajándéka a gyermek. Minél értékesebb egy ajándék, annál nagyobb felelősséget
hordozunk azzal, hogy a miénk. Legértékesebb kincseink a házastársunk mellett a
gyermekeink, ezért semmiért sem tartozunk nagyobb felelősséggel, mint értük.
Ugyanakkor az öröm, mely ezzel a felelősséggel jár, nem hasonlítható semmihez.
Isten minden embert a gyermekének tekint - valahogy így kellene néznünk
nekünk is minden emberre -, azonban sajátosan szoros kötelékkel fűzött össze
bennünket a gyerekeinkkel. Bármi, amit teszünk, minden, amit mondunk, minden
hangsúlyunk, tekintetünk, arckifejezésünk hatással van az ő mostani és későbbi
életükre. Az első életévek meghatároznak szinte mindent - állítják a
szakemberek. Minden hibával, bűnnel, amit a gyerekeinkkel szemben elkövetünk,
megakadályozzuk, hogy Isten szép terve majd megvalósulhasson bennük.
Világos ugyanakkor, hogy tökéletes nevelésre csak egyvalaki volt képes - az,
aki Jézust kapta ajándékba. Szükséges volt, hogy Mária bűntelen legyen, hogy
bűneivel meg ne akadályozza Isten tervének teljes kibontakozását Fiában. Talán
ezért is kapott mentességet az áteredő bűntől, ami - azt hiszem - magában
foglalja azt is, hogy a nemzedékek óta öröklődő nevelési hibák, rossz minták nem
vertek benne gyökeret.
Mi nagyon sok olyan terhet hozunk magunkkal, már a saját gyermekkorunkból,
ami sajnos befolyásolja, hogyan nevelünk. Köztudott, hogy bár szinte mindenki
elhatározza, hogy bizonyos dolgokat másképpen csinál majd, mint a szülei, mégis
újra és újra azon kapja magát, hogy bizonyos helyzetekben mégiscsak
hasonlóképpen reagál. Egy-egy rossz beidegződés, viselkedésminta ezért aztán
nemzedékek során át öröklődik -talán ez a lélektani magyarázata az ószövetségi
átoknak, ami a bűnös ember leszármazottait is sújtja.
Elég elkeserítő lehet önmagában, hogy mekkora hatással van egy-egy bűnünk,
hibánk a gyerekeinkre. Találunk azonban vigaszt is. Isten nagyobb nálunk, és a
mi görbe sorainkra is tud egyenesen írni. Jó példa erre a szentek élete. Szent
Ritát például, aki apácának készült, szülei hozzáerőltették egy durva,
szeretetlen férfihoz. A szülőknek ezt az alapjában véve minden bizonnyal
helytelen tettét Isten mégis felhasználta a jóra, és Rita így elvezette az
üdvösségre férjét, élete pedig számtalan asszonynak szolgált megerősítésül és
például.
Az ószövetségi szentírásban Isten azt is megígéri, hogy hetedíziglen
megáldja az igaz embert, de csak a harmadik s negyedik nemzedékig kéri számon az
utódokon az apák vétkét (Szám 14., 18. Igaz, más helyeken szerepel a
hetedízigleni büntetés is).
Abban bízhatunk tehát, hogy ha mi a képességeink szerint mindent megteszünk,
hogy Isten akarata szerint, a lehető legjobban neveljük fel gyerekeinket, akkor
Ő kiegészíti a mi hiányosságainkat az Ő kegyelmével.
Próbáljuk még inkább megélni a Szent Család "modelljét", olyan meleg fészket
teremtve gyerekeinknek, mint Mária és József Jézusnak, amiből Ő azzá nőhetett,
akivé lett.