Boldog pillanatok

 

Általában olyan pillanatokat érzünk boldognak az életünkben, melyekre szívesen emlékszünk vissza, melyekben jól éreztük magunkat. De ezek a pillanatok, sajnos gyorsan tovatűnnek, amikor éppen elértnek hisszük őket, már el is illannak.
Miért van az, hogy az életben olyan ritka a maradéktalan boldogság?
Miért tűnik el gyorsan, miután néhány pillanatig megajándékozott bennünket jelenlétével?
Szinte hihetetlen, mert egész életünkben keressük, a világot is a feje tetejére állítjuk, néhány boldog pillanat kedvéért.
Mi választ el minket tőle?

Ha mélyen magunkba pillantunk és egy kicsit őszinték vagyunk önmagunkhoz, észrevehetjük, hogy a boldogságnak egy láthatatlan mintáját hordozzuk önmagunkban elrejtve, mellyel minden pillanatban a jelenlegi állapotunkat hasonlítjuk össze.
Különben képtelenek lennénk megítélni, hogy ami most van, az jó-e vagy sem.
Tehát legbelül nagyon is jól tudjuk, mi az a boldogság, ez az állapot ismerős.

Mitől vagyunk boldogok?

Ami ezt kiváltja, mindenkinél más és más.
Sokan csak akkor tudják megélni, ha bizonyos mennyiségű pénz, bizonyos márkájú autó, bizonyos kinézésű partner áll rendelkezésükre, mert csak ez váltja ki az emberek egy részéből a csodálatot és irigységet, melyre szükségük van.
Bár ha jobban megvizsgáljuk az ilyen embereket, észrevehetjük, hogy ők általában a legboldogtalanabbak, mert folyton csak mások véleménye, mások elismerése után futnak, ami bizony ritka kincs.
Ráadásul a legtöbb boldogságot kiváltó dolog nem is a miénk, hanem a környezetünk diktálta ránk. A reklámok is erről szólnak: azt sulykolják az emberbe, hogy akkor éri el a boldogságát, ha egy terméket megvásárol, melynek birtoklása és használata, majd elvezet ahhoz az állapothoz, amit keres.

Bizonyára sokan megélték már azt a helyzetet, amikor elképzelték, hogyha egy dolgot elérnek, akkor boldogok lesznek. Majd elérik ezt, boldogok egy kis időre, majd elmúlik, mert rájönnek, hogy ez még nem AZ volt, amit kerestek.
Így keresnek tovább.
Minél többet ér el egy ember, annál telhetetlenebb lesz. Ez egy általános emberi tulajdonság. Ez a telhetetlenség oka annak, hogy az ember még a viszonylag ritka boldog pillanatokat is gyakran tönkre teszi.
De alapvető ősi oka ennek a telhetetlenségnek nem más, mint a boldogság azon rejtett mintája, melyet magunkban hordozunk, mely semmiféle rajtunk kívülálló dologgal nem érhető el.
Mivel egy tökéletes és végtelen állapotról van szó, az anyagi világban hiába keressük. Az anyagi világ ugyanis mindenhol korlátokba ütközik.

De ha egyértelműen magunkban hordozzuk, akkor miért nem férünk hozzá?
Rávetítjük mindenfélére, melyet mihelyt elérünk, már el is vesztette vonzerejét, mert nagyon jól tudjuk, hogy ez nem AZ.

Álljunk csak meg egy pillanatra, és nézünk mélyen a szívünkbe. Tegyünk félre minden gondolatot. Irányítsuk pillantásunkat Isten felé, és ott megtaláljuk AZT, amit keresünk.
Semmi mást nem kell tennünk, mint megszüntetni azokat az akadályokat, melyek elválasztanak Istentől.

Mi hozzuk létre ezeket az akadályokat, így csakis saját magunk tudjuk őket megszüntetni!
Szánjunk egy kicsit több időt Istenre! Hiszen a boldogságunk függ tőle...

vissza