Segítőkészség

Ne mindig csak arra várj, hogy hol, mikor és kihez kell csatlakozni, ne csak azt figyeld, ki, mit és hogyan kezd, hanem légy TE az, aki elsőnek fölismeri a helyzetet, villámgyorsan fölméri a lehetőségeket, és azonnal, magabiztosan cselekedni kezd.
Legyen benned elég bátorság ahhoz, hogy amikor gyors közbelépésre, találékonyságra van szükség, habozás nélkül nekilátsz az akadályok leküzdésére.
Ha körülnézel az életben, tapasztalhatod, hogy a legkisebb rendkívüli esemény pillanatokon belül kizökkenti az embereket, és képtelenek helyzetüket reálisan értékelni. Bénultságuk tehetetlenségre kényszeríti őket, vagy pedig vaktában kapkodnak, s azt is elrontják, ami még jó volt. Ekkor derül ki, mennyire nem ismerik a való életet, s tapasztalatok híján csődöt mondanak. Rád viszont mindig, minden körülmények között lehessen számítani! Úgy ismerjenek, mint aki a legkülönfélébb helyzetben is mindig föltalálja magát, és akitől mindig kérhetnek és várhatnak segítséget.
Ha a mai kor viszonyaihoz alkalmazkodó keresztény akarsz lenni - márpedig miért ne akarnál? -, ahhoz időben hozzá kell látnod. Már most azzal kezdd, hogy ügyes-bajos dolgaidat lehetőleg minden segítség nélkül oldod meg. Így idejekorán hozzászoksz az önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez. Képezd magad mindenben, lehetőleg minél magasabb szinten, főleg azonban a mindennapi élet területén. Ahhoz, hogy másokon segíthess, jól kell ismerned a segítés módjait és eszközeit. A fuldoklót például csak úgy mentheted ki, ha magad is kitűnően úszol, ha leleményes vagy, és pillanatok alatt átlátod az összes mentési lehetőségeket.


Segítőkészségednek szinte percre készen kell állnia. Ezért nem árt, ha olykor gondolatban végigjátszol egy-egy elképzelt váratlan eseményt, s fölteszed a kérdést: Mit tennék, ha most a környezetemben valakivel ez és ez történne? Kik, hogyan és miben számíthatnak segítségemre? Keresztény felebaráti szeretetünk óriási próbaköve ez.

Mily megnyugtató érzés a körülötted élőknek, hogy van valaki - éppen te -, aki sohasem veszti el a fejét, hanem talpraesett, és ideges kapkodás helyett mindjárt megtalálja a kivezető utat. Legtermészetesebb, hogy az élet "apró" dolgaiban is járatosnak kell lenned, hogy szükség esetén bárkinek szolgálatára lehess. Ezért magától értetődik, hogy az élet legkülönbözőbb területein is minden zökkenő nélkül otthonosan eligazodsz: ha kell, kérvényt írsz, autót vezetsz, gépírsz, úszol, megjavítod a háztartási gépeket, biztonsággal nyúlsz elektromos készülékekhez, értesz az elsősegélyhez, megfőzöd a fontosabb ételeket, megvarrod a leszakadt gombot, lekaszálod a füvet, megmetszed a gyümölcsfákat, bánni tudsz a malteros kanállal, kalapáccsal, fejszével, ecsettel, reszelővel, tisztába tudod tenni a fekvő beteget, eső után nedves fából tábortüzet gyújtasz, a városban tudsz mindenről és mindenkiről: kit, mit és hol lehet a leghamarabb elérni, fejből ismersz több tucat címet és telefonszámot, szórakozásból esetleg fényképezel (a képeket magad hívod elő), játszol legalább egy hangszeren, s a könnyebb dallamokat fejből lekottázod...
Mindenekelőtt azonban értesz az emberi lélek finom rezdüléseihez, kitapintod, megsejted, kinek mi fáj, és mindig megtalálod a legmegfelelőbb szót, mozdulatot, mellyel gyógyítasz, vigasztalsz, mosolyt, derűt varázsolsz elő, jókedvet teremtesz magad körül.
Amerre csak megfordulsz, te légy az, akinek hatására az emberek kibékülnek egymással, megértik egymást, közelebb kerülnek egymáshoz. Van ennél szebb feladat a világon? Létezik ennél szebb cél az ember életében? Krisztus éppen ennek megvalósítását szeretné elvárni tőled. Vállald hát örömmel ezt a kalandos küldetést! Hisz oly sokan keresik ma a dolgok könnyebbik végét, és oly kevesen állnak a legelső vonalba. Fogadd el Krisztustól ezt a megtisztelő megbízatást! Tapasztalni fogod, hogy csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha másokat is boldoggá tudunk tenni. S bár mindegyikünknek jól esik a hála, te mégse várj viszonzást. A keresztény lelkiség önzetlenül tesz jót, utána csöndben elvonul Istenéhez, és örül, hogy újra szolgálhatott...

vissza