Kérés a mennyei Atyától
Figyeld meg, milyen abszurd jelenség a világban, hogy egyrészt vannak elhagyott,
sehová nem tartozó, örökké biztonságot kereső emberek, akiket az élet
elkerülhetetlen próbatételeiben a létbizonytalanság, a magány és az árvaság
érzése gyötör, másrészt pedig ott van Isten, mindannyiunk Atyja, aki semmit sem
óhajt annyira, mint hogy mindenhatóságát gyermekei kívánságainak és
szükségleteinek kielégítésére használhassa. Olyan ez, mint az űr, amely
teljesség után kiált. Vagy mint a teljesség, amely üresség után kiált. De nem
találkoznak. Az embernek megadatott szabadság ilyen kárt is tud okozni. Isten
azonban továbbra is Szeretet azok számára, akik felismerik őt. Hallgasd meg, mit
mond Jézus!
"Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek."
Gondolkozz
csak el ezen a mondaton! Olyan ige, olyan ígéret ez is, amelyet Jézus többször
megismétel az evangéliumban. Más-más hangsúllyal, különböző magyarázatokat fűzve
hozzá tanít, hogy miként tudod elérni mindazt, amire szükséged van. (...)
Egyedül Isten mondhat ilyet. Az Ő lehetőségei korlátlanok. Hatalmában áll
megadni minden kegyelmet: földieket, lelkieket, lehetségeseket és
lehetetleneket. Hallgasd meg figyelmesen! Rávezet, hogyan kell megjelenned az
Atya előtt kéréseddel. Azt mondja: "az én nevemben". Ha csak egy kevés hited van
is, e három rövid szó szárnyakat ad. Látod, Jézus itt élt közöttünk, ismeri
végtelen ínségünket - mindannyiunkét, a tiédet is -, és megszán bennünket. Ami
az imádságot illeti, Ő jár közben értünk, mintha ezt mondaná: "Menj az Atyához
az én nevemben és kérj tőle!" Tudja, hogy az Atya nem mondhat neki nemet, hiszen
Jézus az Atya fia, és Isten Ő maga is. Ne a magad nevében járulj az Atya elé,
hanem Krisztus nevében! (...) Amikor Krisztus nevében az Atyához mész, te
egyszerűen csak követ vagy: az ügyek kettőjük között intéződnek, a két érdekelt
fél között. Sok keresztény imádkozik így, és ők mind számtalan kegyelemről
tanúskodhatnak, nap mint nap bizonyítják, hogy Isten atyai szeretete gondosan
őrködik gyermekei fölött.
"Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek."
Talán ezt az ellenvetést teszed: "Kértem, kértem, Krisztus nevében, de nem
kaptam." Ez is lehetséges. Jézus az evangélium más fejezeteiben is felszólít
arra, hogy kérjünk, és további magyarázatokat fűz hozzá, amelyek talán
elkerülték figyelmedet. Azt mondja például, hogy annak a kérése teljesül, aki
"benne marad" vagyis "megmarad" Jézus akaratában. (...) Az is lehetséges, hogy
olyasvalamit akarsz kérni, ami nem illik bele Istennek rólad elgondolt tervébe,
és Isten nem tartja hasznosnak földi vagy örök életed szempontjából. Sőt, lehet,
hogy egyenesen károsnak ítéli. Hogyan teljesíthetné az effajta kérést, Ő, a te
Atyád? Hiszen akkor becsapna! Ilyet pedig soha sem tesz. Hasznosabb lesz, ha
imádkozás előtt megegyezel vele, és így szólsz hozzá: "Atyám, ezt szeretném
Tőled kérni Jézus nevében, ha jónak tartod." Ha a kegyelem, amelyet kérsz,
összeegyeztethető azzal a tervvel, amelyet Isten szeretete készített számodra,
akkor valóra válik az ige:
"Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek."
Az is előfordulhat, hogy kérsz ugyan kegyelmet, de egyáltalán nem áll
szándékodban úgy alakítani az életedet, ahogy Isten kéri. Vajon ebben az esetben
is igazságosnak tartanád, ha Isten meghallgatna? Isten nemcsak egy ajándékot
akar neked adni, hanem a tökéletes boldogsággal akar megajándékozni. Erre pedig
csak úgy lehet eljutni, ha igyekszünk Isten parancsai, az Ő igéi szerint élni.
Nem elég gondolkodni rajtuk, még az sem elég, ha elmélkedünk róluk, az igét élni
kell! Ha ezt teszed, meg fogsz kapni mindent. Összegezve: meg akarod kapni a
kegyelmet? Kérj nyugodtan bármit Krisztus nevében, figyelmedet pedig irányítsd
elsősorban Isten akaratára azzal az elhatározással, hogy engedelmeskedsz az Ő
törvényének! Isten végtelenül boldog, ha megajándékozhat. Sajnos a legtöbb
esetben mi magunk utasítjuk vissza kegyelmet osztó kezét.