Aki szeret, az birtokolja az időt

Milyen sűrűn megtörténik velünk, hogy arról panaszkodunk, hogy nincs elég időnk. Ezer és ezer ember igazolja magát azzal, hogy nincs ideje az imádságra, a családjára, egy beteg ismerős meglátogatására, saját pihenésére. Tudat alatt mindannyian érezzük, hogy ez nem helyes, nem úgy van, ahogy lennie kellene.  Ezek mind nagyon fontos dolgok - imádság, család, haza, egészség, a felebarátunk - és minderre egyszerűen azt mondjuk: "Nincs rá időm". Vajon ez az állítás megállja a helyét Isten előtt is? És mindez azért van, mert Isten túl rövidre szabta a napunkat? A hívő ember nagyon jól tudja, hogy a dolgok ilyen beállításának nem sok értelme van. Elegendő időnk van rá, hogy végbe vigyük mindazt, amit Isten kiszabott ránk a hétköznapi életben. Ő az, aki a feladatainkat kiosztja.  Ismeri a képességeinket és a lehetőségeinket. Másodpercre pontosan eltervezett minden lényegeset az életünkben. Ha kevés az időnk, erre csak egy magyarázat létezik - hogy ez nem Isten hibája, hanem a miénk.

Biztos, hogy nem tudunk boldogulni mindazzal, amit meg szeretnénk tenni, még akkor sem, ha képesek volnánk 24 órát dolgozni naponta. Minél többet dolgozunk, annál inkább tudatosodik bennünk, hogy kifutunk az időből, és egyre több és több feladattal nem tudunk megbirkózni. A munka, a folyamatos tevékenykedés állandó fáradtságot jelent, és ez képes rá, hogy teljesen elpusztítsa az ember lelkét.   Ez az igazság a munkával kapcsolatban. Ugyanakkor, Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy végtelenül sok jót tegyünk, csak hogy végbe vigyük azt a jócselekedetet, amit ő jelölt ki számunkra.

Akkor hát miben rejlik a kulcsa az idő megfelelő kihasználásának? Miért van az, hogy egyesek közülünk olyan sok jót tesznek, és sosem panaszkodnak, hogy nincs elég idejük, ugyanakkor mások olyan kevés jót tesznek, és mégsincs idejük semmire? A magyarázat elég egyszerű: az idő annak a kezében van, aki szeret.

Mondok egy példát: akik szerelmesek, azoknak mindig jut idejük egymásra, még a mindennapok megszokott taposómalmában is. Meg tudják oldani, hogy találkozzanak és beszélgessenek, hogy levelet írjanak egymásnak. A férj, aki szereti a feleségét, mindig fog rá találni időt. Az anya, aki szereti a gyermekeit, még akkor is fel fog kelni, hogy megnézze beteg gyermekét, ha nagyon fáradt, és sorolhatnánk tovább... Az első jelzés, hogy a szeretet kialszik bennünk, ha nem találunk időt a szeretett személy számára. Az igazi szeretet sosem fogja megengedni, hogy betemesse a sok munka, a problémák. Mindig megtalálja a módját, hogy a dolgokat helyes fontossági sorrendbe állítsa, és ennek a rangsornak a csúcsán a másik ember áll. 

Miért van az, hogy semmi más, csak a szeretet tudja uralni az idő helyes kihasználását? Csak a szeretet az, ami le tudja küzdeni az idő határait, és a végtelenbe tudja kitolni azt. Akiben nincs szeretet, annak nem lesz ideje sem Istenre, sem a felebarátaira, sőt mi több, még saját magára sem. Ha szeretünk, az idő megsokszorozódik a kezünkben, mint a kenyér Jézus kezében, aki Igéjének ezer és ezer hallgatóját lakatta jól.  A szeretet emberei életük egy órája alatt egy tömeget is jól tudnak lakatni.  

vissza