Hitünk megvallása

 

    Sok baj gyökere az, hogy az emberek jelentős része elveszítette azt az ősbizalmat, amit csak az Istenbe vetett hit adhat meg. Ezért oktalanul félünk mindentől. Félelmünkben bizalmatlanok, ridegek, fölényeskedők, bátortalanok és agresszívak vagyunk sokszor. Ha eléggé bíznánk Istenben, valódi rosszakaróinktól sem tartanánk. A hit bizalommal teljes, kezdeményező, kockázatvállaló, bátor magatartás. Az Istenbe vetett hit annak biztos tudata, hogy Isten számára fontos vagyok. Problémáim, gondjaim, ügyeim Istent is foglalkoztatják. Jézus Krisztus megmondta, hogy minden szál hajunkat számon tartják, a mennyei Atya számára mi igen értékesek vagyunk. Éppen ezért igazán nem lehet okunk a félelemre.

Tapasztaljuk, hogy alapvető igényünk van a biztonságra. Ha nincs meg a biztonság tudata, nincs meg az a háttér, amire támaszkodhatunk, bizony akkor létünk meglehetősen szomorú, vigasztalan lesz. Ezt a hátteret, ezt a biztonságot igazából csak Istentől várhatjuk és mindazoktól az emberektől, akikkel a szeretet - vagyis Isten- kapcsol össze bennünket. Jézus mindent felülmúló lelki békét, a lehetetlenre is képes hitet és mindent felülmúló kincset, vagyis az üdvösséget - az Istennel való állandó együttlétet- ígérte meg számunkra. Ám kéri tőlünk azt, hogy mi is merjük megvallani Hozzá való tartozásunkat.

Sajnos, sokszor olyan bátortalanok vagyunk a hit megvallásában, a Jézus Krisztus melletti állásfoglalásban. Természetesen nem erőszakosan, kihívóan és így taszítóan kell megvallanunk hitünket. Nekünk keresztényeknek úgy kell élnünk, hogy lássák rajtunk az emberek a hit adta többletet és kérdezzenek bennünket a többlet okáról. "Korunkban sokkal nagyobb szükség van tanúkra, mint tanítókra" - írta VI. Pál pápa egyik dokumentumában.

Jézus Krisztus figyelmeztet bennünket, hogy van egy a fizikai-biológiai, testi létnél is nagyobb érték, a mi üdvösségünk. Félnünk azoktól kell igazán, akik - az evangélium szavaival élve- a lelket és a testet is a pokolba taszíthatják. Vagyis azok a mi legnagyobb ellenségeink - lehetnek ezek emberek, dolgok, jelenségek (leginkább a bűn az) - amelyek elszakítanak bennünket Istentől. Ha ugyanis Istentől elszakadunk, megszűnik létünk biztonságának egyetlen és igazi alapja.

Kérjük Istent, erősítse hitünket, növelje Benne való bizalmunkat, hogy életünket rá, mint sziklaalapra építhessük.

Istenünk! Annyi okunk van a csüggedésre, szorongásra, magunkba zárkózásra, félelemre. De szent Fiad bennünket is biztat: ne féljetek! Adj nekünk Istenünk értő szívet, készséges, hívő értelmet, Rád hagyatkozó lelkületet. Add, hogy a világ zűrzavarában Te légy számunkra a biztonságot jelentő szikla. Urunk, tudjuk, hogy szent Fiad legyőzte a bűnt és minden rosszat. Add, hogy életünkkel ezt a győzelmet tudjuk hirdetni. Ámen.

vissza