A mindent felülmúló kincs

 

Tegyük fel magunknak a kérdést : rátaláltam-e már erre a mindent felülmúló kincsre? Ugyanis akkor töltjük be keresztény hivatásunkat, akkor leszünk igazán krisztusiak, ha ezt a kincset, a mennyek országát, az Istennel való közösséget már itt a földi életben magunkénak tudhatjuk. Szinte beleütközünk az Istenbe, szinte kézzel fogható az Ő jelenléte, ám mi még sem találjuk meg ezt a kincset, elmegyünk mellette.  

Életünknek egy nagy kincskeresésnek kell lennie. Ebben a keresésben két nehézséggel is találkozunk. Az egyik az, hogy kereszténységünk sokszor csak amolyan szokás-vallásosság. Beleszülettünk a hitbe, megtanultunk imádkozni, voltunk elsőáldozók, bérmálkoztuk és eljárunk templomba. Nem azt akarom mondani, hogy ez rossz lenne, de ez önmagában kevés, mivel sok esetben vallásosságunk nem más, mint szokás, hagyomány, külsőség. Bensőnkben alig különbözünk a nem-vallásos emberektől: sajnos, sokszor önzőek, irigyek, érzékenyek és indulatosak vagyunk. Hiányzik az életünkből a megtérés, a belső átalakulás, a "kincs" feltalálása.

A másik nagy nehézség az, hogy a világ sokféle más kincset kínál. Annyi minden elvakíthat bennünket: az ideig-óráig való csillogás, az üres, látszat-javak fénye. Vakságunkban pedig, nem látjuk az igazi kincset. Jézus figyelmeztet bennünket: "Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be, és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is." (Mt 6, 19-20)

Hogy ne csak a nehézségekről beszéljünk, ne csak arról, ami elválaszt bennünket ennek a kincsnek a megtalálásától, azt kell mondani, milyen jó, hogy az igazán nagy kincsnek birtokosai lehettünk! Milyen jó, hogy kereshetjük ezt a kincset!

A hit mindent felülmúló bizonyossága, a gondviselő mennyei Atyára való hagyatkozás, a Jézus Krisztushoz való tartozás tudatából származó béke,
az igazi bölcsesség, a jó és a rossz megkülönböztetésének képessége - ez az a mindennél értékesebb kincs.

Jézus mondja: "Minden lehetséges annak aki, hisz." A hívő embernek pedig, ezt kell mondania: "Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen." Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mibe öltözzünk? Mindezt a pogányok keresik! Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van." Hogy mit tegyünk, megmondja Jézus: "Ti keressétek elsősorban Isten Országát és annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok." Az Istentől ajándékba kapott hitről ezt írja János apostol: "A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia." (1Jn 5, 4)
Ha merünk bízni a hit erejében, ha ráhagyatkozunk a gondviselő Istenre, ha kérjük Istent, hogy tegyen látókká, éber szívűekké bennünket- rá fogunk találni erre a kincsre. Ha pedig rátaláltunk ne rejtegessük, osszuk meg másokkal is, hogy megvalósuljon Jézus ígérete: "Akinek van, annak még adnak, hogy több legyen neki." (Mt 13, 12)

Kérünk Urunk, adj nekünk bölcsességet, hogy megérthessük: Országod kincs, amelyet meg kell találnunk, és ha megtaláltuk, rá kell döbbennünk, hogy az értékesebb mindennél. Olyan, mint az a nagyon értékes igazgyöngy, amelynek láttán minden más silányságnak tűnik. Add, hogy gyűjthessünk igaz kincseket, mert ahol, a kincsünk, ott van a szívünk is. Ámen.

 vissza