Hol van az én kincsem?

 

Jézus mondja: Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. Mert ezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát. Adjátok el mindeneteket, és adjátok oda adomány gyanánt. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.

Lukács 12,29-34

Jézus naív lenne? Nem értené, hogy abban a világban, amelyben élünk, sokszor küszködnünk kell legalapvetőbb szükségleteinkért? Amikor figyelmes olvassuk az evangéliumokat, láthatjuk, hogy Jézus egyáltalán nem naív. Egy napon így szólt tanítványaihoz: "Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lukács 10,3).

Ebben a szövegben Jézus elismeri az emberiség igényeit, amikor azt mondja, hogy Isten jól tudja mire van gyermekeinek szüksége. Miért mondja hát a tanítványoknak annyira felszólító jelleggel : "Ne nyugtalankodjatok"?

Egy olyan világban, ami a biztonság és a kényelem ámulatában él, az Evangélium mindenkinek a következő alapvető kérdést teszi föl: Mibe helyezem a bizalmamat, mi a legfontosabb számomra? Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy ahol a kincsük, ott lesz a szívük is. A Bibliában a szív az emberi személy központját fejezi ki, azt a helyet, ahol minden összeér - intelligencia, akarat, döntési képességünk és legmélyebb vágyaink. A szív könnyen kapcsolódik a kincséhez. Ezért olyan nagyon fontos, hogy megtanuljunk jól választani és abba ereszteni gyökeret, ami igazán számít.

Jézus számára a Mennyek országa a kincs. Amikor arról beszél, akkor magáról Istenről beszél. Mennyek országának keresése azt fejezi ki, hogy csak Isten tud igazi biztonságot és igazi értelmet adni életünknek.

A tanítvány radikális és új módon él bízva Istenben (a szövegben kétszer is "atyának" szólítja), hogy ő tudja mire van szüksége. Amikor szívünk megérti ezt, akkor nem szükségleteink lesznek életünk forrása és boldogságunk kulcsa. Minden megtalálja a helyét. A "világ hitetlenjei", ahogy Jézus hívja őket, szívüket rossz helyre teszik, ezért nyugtalanok.

A bizalom megnyithatja és átformálhatja a tanítvány életét: "Adjátok el mindeneteket, és adjátok oda adomány gyanánt." Azoknak az élete, akik meghallják ezeket a szavakat, és gyakorlatba is teszik azokat, új központot talál. Nem a személyes szükségleteikre figyelnek, hanem másokért kezdenek el élni. Az önközpontú életük átalakul a másokkal való osztozásba. Így éltek az első keresztény közösségek (Apcsel 2,45; 4,34-37). Talán sokak akkor hitték el, hogy az Evangélium tényleg egy jó hír, amikor látták, hogy Krisztus tanítványai számára ezek nem üres szavak csupán.

vissza